ANUBISZ

Anubisz

Sötét verem a terem
Halottakat balzsamozok szüntelen
Testek melyek már csak fekszenek.

Mélyrõl hallom morajlásuk, de engedem
A lelkeket, hogy elhagyják a testeket.

Fölülrõl látják, ahogy balzsamozom õket
Szüntelen.

Sötétség az Úr a veremben, ezért
Törnek az égen a fény felé szüntelen.

Ott már a fény az Úr és várja õket
Szeretettel, hol mindenki boldog és várja, hogy
Újra megszülessen.

 


 

Változás

 

Homokszemcsék

Kőből porladó

Szívem szeretete

 

Kőből hajlított

Homoktengereken

Vízen úszkáló

Lelkem szeretete

 

Felhőkön túlmutató

Életkedvem.

Hátamon hasított

Gyűlöletek.

 

Tenger mélyéről

Feltörő

Élet szeretet.

 

Világban

Meglátott életem.

Eddig éltem-e?

 

Istenben keresett

Életem.

Magamban

Talált szeretet.

 

2010.11.21



 

Lásd meg a csodát mely iderepített

 

Lásd meg a csodát mely iderepített,

Lásd magad a csodában,

mikor, még csak lélekként tekinteted E bolygóra vetetted,

gondolj arra, hogy mily szépnek láttál mindent, magadban.

Megkaptad magadat a Földön,

hogy megint olyan legyél, mint azelőtt, hogy ideérkeztél volna.

Nem tudhattad,

hogy milyen lesz az út,

de azt tudod, hogy milyen volt azelőtt,

mikor még a Föld

nem volt otthonod.

Higgyél abban, amiben mindig is hittél,

mielőtt ideértél,

nézz fel az égre

és lásd a csodát,

mely körülvesz,

hunyd be a szemed

 és találd meg az utat

 legbensőbb énedbe és majd meglátod

 a világosság fényeit

ahonnan

érkeztél.

 
 

Móksa (felszabadulás)

  Láncaimat magamra aggattam
  Mint a díszeket.
  Viseltem azokat, mint aki hisz benne.
  Lelkem ordított a föld alól, hogy:
  "Ebből már elég!"

  Indiában járva láncaim ledobtam
  Majd arccal a fény felé fordultam.
  Lelkem már arra tart, ahonnan indultam.
  Tudom még a Földön van otthonom, hogy
  Más lelkeket a fény felé fordítsak.

  Hitemet keresve megismerek más lelkeket,
  Világukat beillesztem világomba és így
  Élünk mi a nagy Mindenségben.

  2008.05.14

 
 

Napjaink

 

Lángot szór a pénz sárkánya

Csak okádja, csak okádja,

Testet lelket beborít.

 

Meztelen a lélek

Öltözik, öltözik,

Koszos ruhát fölveszi.

 

Ragyog a láng a pénz oltárán.

Emberek már a sötét jövő

Folyosóján.

 

Társadalmak jönnek, mennek

S a sárkány egyre beljebb, beljebb

Hatol a hatalom oltárán.

 

Hol van már a folyosó

Fénnyel teli Földgolyó?

 

Kéklő eget kémlelek

Majd jönnek kicsi gyerekek.

Átjárják a lelkeket s

Tiszta vizet öntenek.

 

Elmúlt napjaim

 

Ott ülök egyedül a pocsolya

Magányában,

Középen,

Az aszfalt sötét foltját bámulva

Elmerengve.

 

A megcsillanó víz tükrében

Látom magamat körülvéve a csillagoktól.

Visszanézve, lábam gyökérként kúszik

Az Anyaföldbe, mely itt tart,

S megtart.

 

Kitépném magam a földből, hogy

Elhagyván (anyám) ölelő karjait

Felnőve,

Immár sorsom útjára lépve

Megteremtsem, azt ki vagyok e földi pocsolyában.

 

2013.11.27.