Anubisz
Sötét verem a terem
Halottakat balzsamozok szüntelen
Testek melyek már csak fekszenek.
Mélyrõl hallom morajlásuk, de engedem
A lelkeket, hogy elhagyják a testeket.
Fölülrõl látják, ahogy balzsamozom õket
Szüntelen.
Sötétség az Úr a veremben, ezért
Törnek az égen a fény felé szüntelen.
Ott már a fény az Úr és várja õket
Szeretettel, hol mindenki boldog és várja, hogy
Újra megszülessen.
Változás
Homokszemcsék
Kőből porladó
Szívem szeretete
Kőből hajlított
Homoktengereken
Vízen úszkáló
Lelkem szeretete
Felhőkön túlmutató
Életkedvem.
Hátamon hasított
Gyűlöletek.
Tenger mélyéről
Feltörő
Élet szeretet.
Világban
Meglátott életem.
Eddig éltem-e?
Istenben keresett
Életem.
Magamban
Talált szeretet.
2010.11.21
Lásd meg a csodát mely iderepített
Lásd meg a csodát mely iderepített,
Lásd magad a csodában,
mikor, még csak lélekként tekinteted E bolygóra vetetted,
gondolj arra, hogy mily szépnek láttál mindent, magadban.
Megkaptad magadat a Földön,
hogy megint olyan legyél, mint azelőtt, hogy ideérkeztél volna.
Nem tudhattad,
hogy milyen lesz az út,
de azt tudod, hogy milyen volt azelőtt,
mikor még a Föld
nem volt otthonod.
Higgyél abban, amiben mindig is hittél,
mielőtt ideértél,
nézz fel az égre
és lásd a csodát,
mely körülvesz,
hunyd be a szemed
és találd meg az utat
legbensőbb énedbe és majd meglátod
a világosság fényeit
ahonnan
érkeztél.
Móksa (felszabadulás)
Láncaimat magamra
aggattam
Mint a díszeket.
Viseltem azokat, mint aki hisz benne.
Lelkem ordított a föld alól, hogy:
"Ebből már elég!"
Indiában járva láncaim ledobtam
Majd arccal a fény felé fordultam.
Lelkem már arra tart, ahonnan indultam.
Tudom még a Földön van otthonom, hogy
Más lelkeket a fény felé fordítsak.
Hitemet keresve megismerek más lelkeket,
Világukat beillesztem világomba és így
Élünk mi a nagy Mindenségben.
2008.05.14
Napjaink
Lángot szór a pénz sárkánya
Csak okádja, csak okádja,
Testet lelket beborít.
Meztelen a lélek
Öltözik, öltözik,
Koszos ruhát fölveszi.
Ragyog a láng a pénz oltárán.
Emberek már a sötét jövő
Folyosóján.
Társadalmak jönnek, mennek
S a sárkány egyre beljebb, beljebb
Hatol a hatalom oltárán.
Hol van már a folyosó
Fénnyel teli Földgolyó?
Kéklő eget kémlelek
Majd jönnek kicsi gyerekek.
Átjárják a lelkeket s
Tiszta vizet öntenek.
Elmúlt napjaim
Ott ülök egyedül a pocsolya
Magányában,
Középen,
Az aszfalt sötét foltját bámulva
Elmerengve.
A megcsillanó víz tükrében
Látom magamat körülvéve a csillagoktól.
Visszanézve, lábam gyökérként kúszik
Az Anyaföldbe, mely itt tart,
S megtart.
Kitépném magam a földből, hogy
Elhagyván (anyám) ölelő karjait
Felnőve,
Immár sorsom útjára lépve
Megteremtsem, azt ki vagyok e földi pocsolyában.
2013.11.27.