ANUBISZ


Anubisz

Sötét verem a terem
Halottakat balzsamozok szüntelen
Testek melyek már csak fekszenek.

Mélyről hallom morajlásuk, de engedem
A lelkeket, hogy elhagyják a testeket.

Fölülről látják, ahogy balzsamozom őket
Szüntelen.

Sötétség az Úr a veremben, ezért
Törnek az égen a fény felé szüntelen.

Ott már a fény az Úr és várja őket
Szeretettel, hol mindenki boldog és várja, hogy
Újra megszülessen.



Levelet ide írhatsz: info@anubisz.hu